Magyarország azonban nem Afrika. Itt az emberek általában nem halnak éhen, bár vannak, akik mégis , és néhányan az csoda, hogy nem,

de mind statisztikaiilag, mind szemmel láthatóan megállja a helyét az a kijelentés, hogy nem jellemző ebben az országnak nevezett helyen az éhenhalás.

Ezért itt a családi ebédeknél, baráti sörözések mellett, esetleg akkor, imikor a szülő neveli a gyermekét, fel szokott merülni az a kérdés,

hogy tulajdonképen minek vagyunk mi itt. Apróropó, gyermeknevelés. Az errrefelé azt jelenti, hogy a szülő fennhangon magyaráz a gyermekének olyan dolgokról, amikről vagy fogalma sincs, vagy teljesen lényegtelen, vagy ő is csak röhögne rajta, ha fordított helyzetben neki mondanának ezt.

A magyarság öt évszázada birodalmi függőségben él, azaz most már nem, mert  szabaddá tesz bennünket a dicsőséges Európai Unió. (Munkanélküli

vagy, de legalább szabdságjogaid vannak. Például szabadon nézheted, ahogy tönkreteszik  a saját országod. Az élet szép errefelé).

Itt a legtöbben tehát nem valamiért, hanem valami ellen határozták meg önnön létüket. A magyarok a forradalmaikat ünneplik.

Ezek azok az alkalmak voltak, amikor teljesen esélytelenül fellázadtunk forgvatartóink ellen, hogy aztán bukott hősként lehessünk igazi búskomor alkoholisták. Olyankor már valami mellett határozta meg magát a magyar, a sör mellett a pálinkát is itta.