Azt is sejtettem, hogy egy bizonyos születésnap méltóképp történő megünneplése, hmm, göröngyöket fog okozni párkapcsolati téren, nem is olyan kicsiket.
Ilyen az élet, röffentett fel mellettem Röfike, de a következő pillanatban elhalgatott, mert egy hatalmas, zaftos kukac elfogyasztása teljesen lekötötte a figyelmét.
Ez a szép a disznó létben.
Tkp a szeptemberek már csak ilyenek, osk pia fogy, a karácsony és a húsvét veszélyesm ég ilyen szempontból. Tkp. mindnekivel csak egyszer megyek le inni, dehát összeadódnak a hatások, ilyen ez.
A cég temrészetesen már megint variál, és természetesen már megint az maradt, hogy én megyek előre, megtanulom, mait másoknak is ugyanúgy kéne tudni, mint nekem, de nem tudnak, emeleet tisztán látszi, hogy meg kell csinálni a CCNA-t és menni kell felfelé SCC-re, amit nem könnyű emberek irányítanak. (nem mintha a mostaniak közül bármelyik is 100kg alatt lenne).
Nincs i9tt pihenés, meg hátradőlés, meg olyasmi , hogy évgre mrá tud az ember valamit, és rutinból legyűröm itt munkát, nem, nem...